Míg Nyugat-Európa városaiban megszokott látvány, ha egy jól szituált fiatalember munkába menet képregényolvasással üti el az időt a vonaton, addig nálunk még mindig kicsit furán néznek arra, és minimum infantilisnak tartják azt, aki túl a harmincon netán Asterix és Obelix kalandjait olvasgatja, vagy épp egy kiválót mangát forgat átszellemülten.

Még emlékszem, gyerekként mi is faltuk a megboldogult Kockás újság képregényeit. Bátyám a csupa izom Rahan történeteiért, én inkább Pif és Herkules vicces sztorijaiért voltam oda. Aztán mi is felnőttünk, a Kockás is megszűnt, és szép lassan elfelejtettük kedvenc képregényhőseinket.

Néhány éve azonban ismét felfedeztem a rajzolt történetek fantasztikus világát, és azóta is lelkes rajongójuk vagyok. Ma már magyarul is egyre több képregény jelenik meg, amelyekben a könyvesboltok és a könyvtárak is kezdik végre meglátni a fantáziát. S hogy a képregény sokkal több, mint kötelező olvasmányok lebutított változata, arra álljon itt három kiváló példa. Egy lassan kultképregénnyé váló remekmű és két igazi klasszikus.

Tintin kalandjai - 80 évesen már több mint 7 milliót ér

Tintin, a világjáró riporter kalandjaira Belgium legalább olyan büszke, mint az Atomiumra vagy az isteni belga pralinéra.

Tintin első történetei 1929-ben jelentek meg, Hergé művét azóta a világ 80 nyelvére fordították le, és 230 millió példányt adtak el belőle. A képregény értékét mi sem mutatja jobban, mint hogy Tintin kalandjainak legelső, eredeti, Hergé által rajzolt példánya több mint 7 millió forintnyi euróért kelt el egy brüsszeli árverésen.

A 20. század egyik legnépszerűbb képregényének főhőse Tintin, a riporter, aki hű társával, Milu kutyával a világ legkülönbözőbb helyein keveredik furcsábbnál furcsább kalandokba. Tintin, aki egyébként semleges karakter, útitársaiul meglehetősen szélsőséges figurákat kapott. Itt van például a válogatott káromkodásairól és a whiskyvel vívott ádáz küzdelméről híres Haddock kapitány vagy épp a keménykalapos és kissé ügyefogyott detektívek, Dupont és Dupond, akik bárhová lépnek, galibát okoznak, és teljességgel alkalmatlanok bármiféle nyomozásra. Tintin kalandjai során Tibettől Kongóig, Egyiptomtól Amerikáig utazta be a földet, sőt az Atlanti-óceán mélyén és a holdon is járt már, 15 évvel Neil Armstrong előtt. Hergé művei írásakor alapos háttérkutatásokat végzett, s képregényeiben gyakran tett utalásokat a különböző politikai rendszerekre. Tintin 2011-ben a mozivásznon is feltűnik, nem kisebb rendezők, mint Steven Spielberg és Peter Jackson hathatós közreműködésének eredményeként.

Watchmen - minden idők egyik legjobb regénye

A nagy klasszikus, a képregényimádók alapműve, amelyet a tekintélyes Time magazin minden idők 100 legjobb regénye közé válogatott.

 
A történet egy utópisztikus világban, a 80-as évek New Yorkjában játszódik, ahol a lassan mindent elborító bűn és szenny felett a rendőrségnek már nincs hatalma, az USA-t és a Szovjetuniót pedig csak egy lépés választja el egy nukleáris háborútól.

A szuperhősök Amerikájában akadt néhány magányos, maszkos harcos, aki megpróbált rendet tenni a városban. A rendőrség azonban törvényen kívülinek nyilvánította őket, így a legtöbben visszavonultak közülük, vagy a kormány szolgálatába álltak. A nyugdíjas álarcosok azonban egy társuk rejtélyes halála miatt újra felveszik kissé megkopott jelmezüket, és megpróbálják kideríteni, miért halt meg egykori társuk, s ki az, aki rájuk vadászik.

A képregényt garantáltan nem csak egyszer fogod a kezedbe venni. A történetet többszöri olvasás után sem lehet megunni, mert minden alkalommal újabb és újabb részletekre, rejtett szimbólumokra és napjainkban is időszerű gondolatokra figyel fel az ember. A Watchmenből film is készült Hollywoodban, de a fanatikus képregényrajongókat megosztotta az elkészült alkotás; sokan a Watchmen írójával, Allen Moore-ral értenek egyet, aki úgy véli, ez a történet csak a képregény lapjain él igazán.

Persepolis - a nyugati világban imádják, Iránban tagadják

Marjane Satrapi a saját életét írta meg képregényében, amelyből 2007-ben cannes-i nagydíjas rajzfilm is készült. A Persepolis lapjain az iszlám forradalom és Irán legújabb kori történelme elevenedik meg Marjane szemszögéből, aki sem gyermekként, sem lázadó kamaszként, sem fiatal egyetemistaként nem volt hajlandó beállni a sorba. A képregény tele van humorral, de Satrapi fájdalmasan őszinte érzéseit sem rejti el az olvasók elől.
Persze a lázadó tinédzserek mindenütt egyformák, Marjane sem rest a csador jótékony takarásában menő farmerdzsekit húzni, és semmitől sem retten vissza, hogy a hőn áhított Michael Jackson-CD-t megszerezze. De a szülei is hasonlóan leleményesek, ha arról van szó, hogy egyetlen lányuknak egy Kim Wilde-óriásposztert csempésszenek be Egyiptomból, vagy barátaikkal egy laza mulatságot rendezzenek otthonukban.

A Persepolis első és második részében egy iráni kislány felnőtté válását követhetjük végig, és feltárul Irán ismeretlen arca is, mely a híradásokból általában kimarad. Megismerhetjük azoknak az embereknek a mindennapjait, akik nem akarják gyűlölni a Nyugatot, akik csak arra vágynak, hogy normális, szabad életük legyen, és akiknek fontos a hit, de nem csak az.

nlcafe.hu/Tóth Judit