Első komoly filmszerepét Mauritz Stillertől, egy orosz emigráns rendezőtől kapta, aki a színiiskolában fedezte fel. Ő mutatta meg neki, hogy öltözzék, hogyan sminkelje magát, és rávette, hogy fogyjon 10 kilót.

A Selma Lagerlöf Gösta Berlinig című regényéből készült filmmel (1924) aratta első sikerét (ekkor már művész nevén). 1924. szeptember 18-án tartott premieren kezdődött el, a filmtörténet legtitokzatosabb dívájának ragyogó karrierje.

A Garbo művésznevet vette fel, és a nevet, egy magasnyakú pulóverfélére is átruházta. Ezt a ruhadarabot előszeretettel hordta, mivel előnyösen kiemelte szép arcát. Az európai közönség rajongott érte, és az "isteni" jelzőt ragasztották rá. A húszas évek nőideálját testesített meg - sportos, fiúsan vékony alkatú, keskeny csípőjű, széles vállú, kis mellű volt. Öltözködésükkel, ehhez az ideálhoz próbáltak hasonlítani ekkoriban a nők.

Az amerikai MGM stúdió sokáig nem is tud mit kezdeni a rossz tartású, flegma, fura nővel. Végül a vamp hagyományokra építve teremtik meg image-ét: a Rejtélyes idegen, a Svéd szfinx minden férfit elbűvöl – s korai melodrámáiban gátlástalanul romlásba is visz – szépségével és kiszámíthatatlan titokzatosságával. A divat azonban változott. Az asszony és az ördög (1926) "címszerepében" még ez a felvillanyozó erotikus kisugárzás (amibe állítólag besegített a Garbo és partnere, John Gilbert között dúló magánéleti szerelem is), A kétarcú nő című filmben (1941) már csak egy hétköznapi, megunt feleség sablonos harci eszközévé kopik. Talán nem véletlen, hogy ennek a filmnek a bukása után vonult vissza végleg az isteni Garbo.

A róla írott cikkek szerint, a legforróbb szerelmi jelenetekben is úgy tudott közel kerülni egy férfihoz, hogy érezzük a három lépés távolságot, az integritását, az önmagával való azonosságát.

Megközelíthetetlen, távoli személyiség volt, még a filmvilág pletykái sem értek el hozzá.

Harminchat éves korában hagyott fel végleg a filmezéssel (A kétarcú nő c.film bukása után), és barátnőjével élt a világtól elvonultan, elrejtőzve a fotóriporterek elől.

Szerepei voltak: Anna Karenina, Walewska grófnő, Kaméliás hölgy, Ninocska, Az asszony és az ördög (1926), Grand Hotel (1932), A kétarcú nő (1941).

"Greta Garbo magányos. Mindig az volt és mindig az is fog maradni. Valamilyen puszta és fájdalmas magány legmélyén él. Óriási nagy művész- akinek felsőbbrendűsége és tragédiája is egyben, hogy számára az egyetlen realitás: maga a művészet. Mert a körülötte élő emberek, a mindennapi élet természetes eseményei számára mind lényegtelenek, szinte teljesen árnyékában vannak. Csak amikor egy szerep levegőjét szívja, amikor elkezd élni egy szerepben, amelyet saját vérével és húsával tölt meg, akkor van tudatában annak, hogy él és valójában akkor kel igazán életre."
(- Marie Dressler )

L.

- Gerevich Aladár
- Kukori és Kotkoda
- Csengős mozdony
- Trapper farmer
- Commodore-64
- A Suzuki története
- Rubik Kocka
- Traubi
- Úttörővasút
- TV-maci
- Fecske cigaretta
- Sokol rádió
- Szovjet fali lámpa
- Tisza cipő