... én a mai napig hűséges rajongója vagyok a gyermekjátékoknak.  Az alatt a két évtized alatt, amíg felnőttem, a játékok is óriási fejlődésen, illetve változáson mentek keresztül. A régi játékok pedig nemsokára a történelemkönyvek lapjairól köszönnek vissza ránk.

A saját és az idősebb generációk meghatározó játékélményeiben főszerepet vállaltak az ELZETT Művek győri Lemezárugyárának termékei. Az oviban nagyot lehetett villantani az efféle portékákkal. A magyarországi lemezjáték-gyártás nagy korszakát 1953-tól számítjuk, amikor a Kohó és Gépipari Minisztérium úgy döntött, hogy a Lemezárugyár legyen játékgyártásunk központja. Cseh és német minták alapján kezdték előállítani a rugós felhúzású teherautót és repülőgépet.

Hamarosan elkészült az első lendkerekes játék. Majd 1954-ben az első elektromos diavetítő. További lendkerekes autótípusok jelentek meg: mentőautó, nyitott és zárt teherautó, tűzoltóautó, majd a darus autó, valamint a helikopter. Újszerű rugós játék volt a hegyi vasút. Próbálkoztak plüssel borított, rugós, lépegető mackóval és elefánttal.

1958-ban erős technológiai és termékfejlesztést végeztek, ekkor kezdték el gyártani a csipegető csibét, a tolató mozdonyt, a közlekedési játékot. Ezeket a játékokat mind a mai napig be lehet szerezni, leginkább az internetről, habár néha csak igen komoly pénzösszegekért.

Az olyan nagy múltú darabok, mint a "púpos" diavetítő, az interneten és videójátékokon nevelkedett cyberpalántáknak már nem nyújt kielégítő szórakozást. Pedig a '60-as évektől gyártott, fejlesztett változat szakszerű használat mellett csak igen ritkán produkált spontán öngyulladást. Akinek volt, az tudja, hogy ezek a lemezjátékok sokszor igen érdekes hangot tudtak kiadni magukból. A kedvencem az a sugárpisztoly volt, amibe az elmés tervezők tűzkövet építettek, amely a ravaszt meghúzva látványos szikrákat produkált. A speciális fényeffektusokhoz járult még hozzá az a semmivel össze nem téveszthető kerregő, kattogó hang, amit egy rendeltetésszerűen működő sugárpisztoly aligha mondhat magáénak. Ennek legkevésbé persze a munkából hazaérkező, kevéske nyugalomra és csendre áhítozó szüleim rültek.

A volt Varsói Szerződés tagállamaiban nem kevés hangsúlyt fektettek a katonai jellegű nevelésre. Az úttörőmozgalom mellett ezt a célt szolgálhatta az AK-47-es géppisztoly lemezből elkészített másolata. Ez importált termék volt, ha jól emlékszem. A dugós puskák emellett elbújhattak. Az eszköz már laposelemmel működött. A torkolattüzet egy kis zseblámpaizzó imitálta, ha a ravaszt meghúztuk. Természetesen ennek is volt hangja. Szintén klasszikus darab volt, és sokunkban idéz fel sosem halványuló emlékeket a holdrakéta nevezetű játék. Talán ez volt a Lemezárugyár egyik legismertebb terméke. Ráadásul igencsak komoly múlttal rendelkezik, mivel gyártását a '60-as évek közepén kezdték el. A működését minden bizonnyal sokan ismerik: a rakéta orra egyben egy kapcsoló volt. A lendkerék segítségével, vízszintes pozícióban tovagördülő jármű, ha akadálynak ütközött, megállt, és függőleges helyzetbe küzdötte magát egy emelőszerkezet segítségével. Rögtön ezután feltárult
az űrkabin ajtaja is, ahol ott integetett a Szovjetunió egyik hős kozmonautájának kicsinyített mása a bádoglemezre festve.

Nos igen, ennyi. Nem nagy szám, mondhatná bárki, de nekem akkor is nagyon tetszett. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy kíváncsi gyermek lévén, néhány hét önfeledt játék után egy csavarhúzó segítségével nekiálltam, hogy szétfeszegessem a hajótestet. Tudni akartam, mi van belül. Az összerakás már sokkal nehezebben ment, sokszor sajnos nem is igazán sikerült.

Mindenképpen fontosnak tartok megemlíteni még egy játékot, a Moncsicsit. Ez természetesen nem bádogból készült, szerencsére. Az oviban nem volt olyan lány, akinek ne lett volna belőle legalább egy. A babát a mancsaival lehetett fölcsíptetni mindenhová. Függönyre, ruhára, vagy mások hajába akár. Utána kellett nézzek, milyen állat is pontosan a Moncsicsi. Meg is tudtam, hogy majom, pedig sokáig azt hittem, mókus.

A felsorolt játékok technikai szempontból is érdekesek lehetnek. Mechanikájuk egyszerű volt és strapabíró. Sok elmés ötletet felhasználtak a tervezők. Emlékszem, bátyámnak volt egy gumimotoros sirálya. A gumimotor lelke pedig egy egyszerű befőttesgumi volt. Fel kellett húzni a motort és a sirály valóban repült... Vagyis inkább a levegőben tartózkodott, de akár fél percig is.

Ahogy teltek- múltak az évek, közeledett a XXI. század, a technikai fejlesztések egyre előrehaladottabbak lettek. A módosabb családok már megengedhették maguknak a Videoton által előállított  "tévéjátékot". Hat féle programmal játszhattunk: jégkorong, fallabda, stb. Sok különbség a programok között nem volt, egy fehér pálcikával kellett kis fehér pöttyöket ütögetni. Mindez akkoriban borzasztó pénzeket kóstált.

Hamarosan felbukkantak a nyugatról behozott rádió-távirányítású autók, és más csodák. Korszakváltás következett a játéktörténelemben.

Hajdú Péter

Míg 30 éve a játék „mértékegysége" a búgócsiga, a gyöngyfűzőkészlet volt, ma már megabyte-ban, 3D-ben és képfelbontással kombinált sratégiában, szimulációban szondázzák az alkotó fantáziát. Figyelik? A régi játékok tömkelege játszható számítógépen: malom, kártya, torpedó, dominó... Mégsem ugyanaz.

Meséli nagymamám, hogy kiskorában bigézéskor gyakran járt az üveges. Elképzelni nehezen tudom az efféle utcai mulatságot, de körülbelül két különböző hosszúságú, kihegyezett végű botról van szó – az egyikkel kellett „reptetni" a másikat, amit azután sok konyhaablak bánt.

A lányok kukoricacsuhéból babát készítettek, a fiúk harisnyából házilag gyártott rongylabdát kergettek. A színes üveggolyó nagy kincsnek számított az 1940-es évek elején, ezért sima felületű, fehér tavikővel pótolták.

A múlt század dereka a bádogjátékok hoskora volt: a Elzett Művek győri „leányvállalata" 72 féle terméket gyártott: például kisautókat és az agresszívan takarékosságra nevelő kutyás perselyt (agresszívan, mert a fémlemez kutyaól több óvatlan apróság talpát szabdalta fel az óvodában, ha azt a szőnyegen hagyták).

A diavetítőtől talán csak a matchbox zsebelt be nagyobb sikert, bár a pontos Chevrolet-(stb.) utánzatok csaknem 100 év késéssel érkeztek hazánkba. A lányok ez idő alatt a fűrészporral bélelt mackóért rajongtak – a közös családi estéket pedig a Gazdálkodj okosan! társasjáték aranyozta be (ma is keresett áru a játékboltokban).

Amíg a mai kicsik tamagocsit, az interneten hősembert, vagy tevét nevelnek, a régiek a moncsicsivel is beérték – igaz, az nem jelzett, ha éhes volt, de legalább elemet sem kellett venni bele és attól sem kellett tartani, hogy belehal, ha a gyerek három napig nem néz rá…

Csák Helga

FELHÍVÁS

Mivel Nosztalgia rovatunk kissé hiányos képek tekintetében, arra kérjük az olvasókat, hogy osszák meg velünk ma már retrónak számító tárgyaikat. Legalábbis azok látványát.

Várunk e-mailben minden olyan fotót, ami a 40-50-60-70-80-as évekre jellemző használati tárgyakat, plakátokat, feliratokat, játékokat, divatot, stb.-t ábrázol. A fotókat megjelentetjük Nosztalgia rovatunkban a beküldő nevével. 

Örömmel vesszük, ha a fenti cikkben szereplő játékokról is kapunk képeket olvasóinktól! 

- Woodstock 1969.
- Budapest-retró
- Szoborpark
- Tina Turner
- A Trabant
- Gerevich Aladár
- Greta Garbo
- Kukori és Kotkoda
- Csengős mozdony
- Commodore-64
- A Suzuki története
- Rubik Kocka
- Traubi
- Úttörővasút
- TV-maci
- Fecske cigaretta
- Sokol rádió
- Szovjet fali lámpa
- Tisza cipő