A takarékbélyegről

A mai húszas-harmincas éveikben járók jól emlékeznek még az iskolai takarékbélyeg-gyűjtésre, amely a maga módján nevelte takarékosságra az akkori gyerekeket. Az apránként összegyűjtött, füzetbe ragasztott egy-, kettő-, öt- és tízforintos bélyegekből év végéig valóságos kis takarékbetétkönyv született, amelynek beváltása után az ember gyereke megvásárolhatta az áhított holmikat. Nyár végére a szülők lehetőségeitől és adakozókedvétől függően (hiszen a "bélyegpénz" tőlük származott) akár egy új bringa ára is összejöhetett, év közben pedig az ember nem volt kitéve a kísértésnek, hogy a nyakára hágjon a növekvő kis vagyonnak.

Nem takarékoskodnak

A módszer a rendszerváltás után sajnos kiment a divatból, a mai lurkók maximum malacperselyben gyűjtögethetnek, a felmérések szerint azonban nem is igen takarékoskodnak. Az üvegvisszaváltásból, nagyitól vagy különböző alkalmakra kapott összegek manapság könnyebben elmennek szórakozásra, illetve divatos holmikra, a pénz sajnálatosan sokkal nagyobb úr lett, mint korábban valaha.

A jelenséghez nagyban hozzájárulnak a kereskedelmi stratégiák változásai is. A gyerekek-fiatalok mára a fogyasztói társadalom egyik legfőbb célcsoportjává váltak, a reklámfogások közül egyre több célozza meg kifejezetten az iskoláskorúakat, újabb és újabb követendő mintát állítva eléjük. Márkás ruha, hordozható CD-lejátszó, számítógép, mobil: egy menő srác/csaj alapfelszereltsége az újfajta irányzat szerint - s bár az ezt sugalló hirdetések nekik, hozzájuk szólnak, az egészet nekünk kell(ene) finanszírozni.

A szakemberek szerint a takarékosságra, pénzhasználatra nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Ha ugyanis a gyerek nem tanul meg bánni a pénzzel, később felnőttként sem fogja tudni keresetét beosztani.

Persely helyett

A malacpersely helyett sokan már a modern banki formákat, a különböző pénzintézetek Junior kártyáit választják a gyereknek, aki így nemcsak a pénzzel, de a kártyával is korán megtanul bánni, megismeri a bankok szolgáltatásait, a kamat, a lekötés fogalmát.

részletek - Sulinet

Nyugaton pénzügyi alapismeretek

Fejlettebb pénzügyi kultúrájú országokban már igen korán, a középiskola elején tananyagban szerepelnek olyan ismeretek, amelyekkel hatékonyabban lehet eligazodni az élet viharos tengerén. A gazdasági és pénzügyi alapismereteken kívül vannak olyan USA-beli államok, ahol a matematika példák nagy része szorosan kapcsolódik a pénzügyekhez: nem az a kérdés, hogy mennyi 14 meg 65 alma, ha összerakjuk őket, hanem hogy mennyi pénzem lesz, ha eladok egy részvényt 6,5, egy másikat pedig 5,3 dollárért.

A takarékbélyeg után

Volt idő, amikor a magyar gyerekek is igen büszkék lehettek magukra, hiszen a szocialista pénzügyek nem túl bonyolult elemei közül rájuk is nagy szerep várt: takarékbélyegek vásárlásával lehetett segíteni a haza haladását. A régi szép idők azonban elmúltak, ám a piacgazdaságban elengedhetetlen pénzügyi, gazdasági ismereteket sehol sem szedhetik magukra a fiatalok. Egy-két kísérleti iskolában próbálkoztak ugyan társadalmi és gazdasági alapismeretek oktatásával, ám a hazai pénzügyi kultúra ennek ellenére igen gyengének minősíthető.

A hazai kereskedelmi bankok is inkább az egyetemista réteget célozták meg, komoly versenyt gerjesztve ezzel a piacon. Igazán fiataloknak azonban eleinte csak az OTP nyújtott banki szolgáltatásokat a Junior bankkártya program keretében. Az utóbbi évben azonban mintha a magyar bankok is rájöttek volna, hogy a 18 éven aluli piac is igen jó befektetésnek számít: a korán megnyert ügyfelek ugyanis később, már aktív keresőként is a bank ügyfelei maradnak. Akkor pedig már nem csak havi pár ezer forint a számlaforgalmuk.

részlet - Figyelőnet

"Nem vagyok egy takarékoskodó alkat, de azért egy pár forintot mindig sikerült összegyűjteni a tanév végére. Azt észrevétlenül elfagyiztam vagy újságot, könyvet, játékot, esetleg festéket vagy kézimunkafonalat vettem rajta. Azért szorgalmasan gyűjtögettem, minden héten legalább öt forintot, össze is jött vagy száznyolcvan-kétszáz. Akkor kezdtem nem szeretni a takarékoskodást, amikor az osztályfőnökünk azt találta ki, hogy kötelezően kell gyűjteni az év végi osztálykirándulásra, ami megközelítően háromszáz forintba került, ami elég nagy összeg volt a hatvanas évek közepén és nem minden szülő tudta zsebből kifizetni, főleg nem egy külvárosi iskolában. A jó szándék nyilvánvaló volt: ne egyszerre szakadjanak meg a szülők anyagilag, amikor az osztálykirándulás után már ott a pedagógusnap, majd az évzáró.

Addig takarékbélyeg-felelős is voltam, szünetekben tódult hozzám a fél osztály, innentől kezdtem elhanyagolni ténykedésem, amivel elértem, hogy leváltsanak. Nem örültem a kötelező takarékoskodásnak, mert úgy véltem, a takarékbélyeg olyan összeg, amivel a könyvecske tulajdonosa rendelkezik, márpedig ez hatodiktól nem így volt. Úgy véltem ez igazságtalan, még akkor is, ha azon a kiránduláson is én veszek részt, ami magától értetődő, nagy botrányis lett volna, ha kijelentem, hogy eszem ágában sincs kirándulni menni. "

fkj

Osztálytársam - Takarékbélyeg fórum