Ígérem, ha egyszer Pátyon járok, nem fogom én sem kihagyni
ezt a lehetőséget! Gyerekeidnek pedig nagyon jó ízlése van!
Ami jó, az jó, azon nem változtatnak a rendszerek! Az meg
külön ajándék, hogy csak 25-ért kínálják, nem a
négyszereséért. Mondhatnánk, ez baráti ár.
És akkor még nem is beszéltünk a már említett molnárkáról,
meg mákoskalácsról, pozsonyi kifliről. Most ebben a
pillanatban bármelyik jöhetne!
Ahol én lakok(Pest megye,Páty) van egy családi pékség.Minden
reggel van friss,igazi pacsni 25 Ft-ért!!!A gyerekeimnek nem
kell semmi más,csak az.Kissé retro gyerekek.Igaz,a többi áru
sem túl drága.Vannak még ilyenek. Előzmény: fkj
Üdv
Csepelen az egyik közértben, van pacsni (a gépben amikor
vonalkódozzák magyaros pacsni a neve) néha sajtos stangli
(nem sajtos kifli, hanem rendes stangli) és cukros kifli is
előfordul:)
Bocsi, rosszul adtam meg a koordinátákat. Nem a volt
kaszárnyában van a közért, (ott tavalyelőtt még működött egy
étterem, olyan közepes, oda is jártam kajálni). A közért
abban a háztömbben van, ahol a kaszárnya is, közelebb a
Tűzoltó utcához. Nem tudom, hogy van-e még pacsni,
tavalyelőtt voltam ott legutóbb. Előzmény: edit2000
Nekem a kefírről vannak emlékeim.
Amikor azzal kosaraztunk. egyszer a táblán, mászor a falon
kötött ki.
de volt hogy a kukába. ez volt a ritkább eset....
A Ferenc körút és az Üllői út sarkán (az egykori kaszárnya
háztömbjében) van egy közért, ott még időnként fellelhető a
pacsni. Tavalyelőtt, mikor még ott dolgoztam, amikor csak
volt, mindig vettem. Persze nem egy forintért, hanem minimum
százért, és azért az a pacsni sem volt az igazi, de kellő
képzelőerővel azért elfogadható volt. Dehát kb. ilyen
mondjuk a Sport szelet vagy a Boci és a Tibi csoki is. Csak
megközelítőleg hasonlít az ízük a gyermekkoriéra.
De térjünk vissza a tejbüfékre! Én is "emlékszem, hol a
tejbüfé, hova gyakran betértünk" - akárcsak Geminiék,
bár a hetvenes évek elején még álltak a tejbüfék és korai
volt egy kicsit a nosztalgia. A mi utcánkban, Újpesten, a
Nádoron is volt egy péküzlet, ahol nemcsak az említett
pacsnit lehetett kapni, hanem pozsonyi kiflit,
mákoskalácsot, molnárkát, egyszóval nemcsak zsemlét-kiflit,
ahogy a kabaréban hallottuk anno. És még staniclit (ifjabbak
kedvéért: zacskót) is adtak a péksüteményhez! Papírt, nem
nylont. Jómagam ugyan nem az iskolába menet vásároltam, mint
néhány korán önállóvá kényszerülő gyerek, akinek a szülei
fél nyolckor már a munkahelyükön voltak, mert nekem
csomagolt a drága jó nagymami uzsonnát, amitől valószínűleg
éhen haltak volna a hangyák meg a madarak, mert egy
morzsányi sem maradt belőle a tanítás végére. Hazafelé
azonban, bár várt az ebéd, azért időnként megleptem magam
egy pacsnival. Sőt még nagyon friss nápolyival is olykor.
Sokszor fogadtunk mindenféle hülyeségbe az
osztálytársaimmal és eme fogadásokat ritkán nyertem meg,
úgyhogy többnyire hozzájuk vándorolt a jó finom nápolyi. Ám
úgy látszik, ismerték a fair play-t valamelyest, mert
egy-két darabot azért vehettem a zacskóból... Előzmény: Czirbik
Én még jól emlékszem a pacsnira! 1 Ft (azaz egy forint) volt
a poharas tej meg egy pacsni (60-as évek!!!). A suli
mellett, Óbudán, a Körte utca és a Vörösvári út sarkánál, de
benn a Körte utcában, volt egy kis tejcsarnok (talán még
van, aki emlékszik rá). Minden reggel oda mentünk be egy
pacsniért és egy pohár tejért. Kár, hogy ma már nem látok
pacsnit. Állítólag még fel-felbukkan itt-ott, de mire
odaérek, kiderül, hogy nincs, sokszor azt se tudják, miről
beszélek. Pedig egy pacsnit egy pohár tejjel szívesebben
ennék, mint valami előkelő kajakölteményt, mondjuk
szarvasgombásat...
Belépés
