Patronossal kezdtem. Utáltam. Azután a gimiben lenyúltam
anyám régi patronos rotringját (azt hiszem majd egykorú volt
velem).
Megszerettem, talán azért, mert senki sem használt
töltőtollat és így különc lehettem.... :) Előzmény: fkj
Paca? Naná, hogy pacáztam én is! Igaz, hogy csak az első
osztály második félévétől kezdtünk tintával írni. Túl azon,
hogy csúnyán írtam, vagyis a betűimet nem gömbölyítettem az
előírásnak megfelelően (nem tudni miért, de sokáig ez volt
az etalon, idősebbek emlékeznek az Esti mese feliratára) még
pacáztam is előszeretettel. Ez pedig rendszerint abból
adódott, hogy egy-egy mondat végénél túl sokat időztem, még
a tollat is elfelejtettem felemelni. Hát persze, hogy csinos
kis folt keletkezett a füzetben. Amit aztán megpróbáltam
száradás után radirral kivakarni, de csak annyit értem el,
hogy luk lett a füzetemben. Bár nem is annyira írás közben
pacáztam, hanem a toll megtöltése után. Bár sokáig ezt a
műveletet otthon a nagymama végezte, de úgy véltem, ha a
tanító néni rendelkezése szerint egyedül kell másnapra
bepakolni a táskába, akkor nyilván egyedül kell a tollat
megtölteni is. Hát töltöttem. Nyakig beleraktam a
tintásüvegbe (szép csőrös üveg volt, a márkája Extra) és meg
is töltöttem előírásszerűen. Csak épp sokszor az oldalát
felejtettem el letörölni, na meg a tollhegy közelében. Hát
ebből is keletkezett a paca. De szerencsére volt itatós
papír, ezt másodikig kötelező volt hordani.
De még mindig jobb volt, mint a mártogatós toll. Mert
pacázni csak azzal lehetett (volna) igazán, de az én
diákkoromban már nem nagyon használták, akárcsak most a
DOS-t., bár még létezett. Nagyanyám viszont elképesztően
szépen tudott írni mártogatós tollal, gyönyörű kurzív (dőlt)
betűket előállítani a XIX. sz-i írásideálnak megfelelően.
Csodáltam is rendesen.
Mire normálisan megtanultam töltőtollal írni, kiszorult.
Jött a golyóstoll, ami, ha folyik, legalább annyira
elrondítja az írásképet, mint a felszívós töltőtoll. Meg
jött a patronos, amit az unokahúgom használt. Én is, de nem
sokáig, mert praktikus volt ugyan, de teljesen prózai. A
tinta friss illata nem érződött íráskor.
Szóval a pacának bealkonyult, de azért, ha módom lesz rá,
megint szerzek töltőtollat és tintát. Lehet kapni ma is,
kuriózumként, csak méregdrágán. Ám számomra még ma is
varázslat a kézzel kanyarított betű. Mégha ötször annyi
ideig is tart leírni, mint egy billentyűt leütni. Előzmény: genius
Sajnos én túl sookat "lacapacáztam"...MIndig
nehézségeim voltak a tintás tollakkal. Vagy nem fogott vagy
pacázott...Máig is utálom... Előzmény: Nagy_Kiss
Emlékeztek? Nagy szidást kaptunk, ha a házi feladat fehér
lapjain ,persze véletlen, apró,vagy nem-pacák sikerültek.A
fekete pont már akkor is élt-a 60-as évek elején.Pacások
irjatok!
Belépés
