Igen ez sok mindenkinek volt, de én arra is emlékszem, hogy
tele ragasztgattuk a pop-rock sztárok, sorozat sztárok
képeivel, matricáival.Ha a bőr lekopott a sarkánál újra
foltoztatták a szülők, hisz a keret fa, majd az újabbaknál
fém volt.
Kedvenc időtöltésünk volt az unalmasabb órákon,hogy a pad
mellé állított "dipik",előre megbeszélt
sorrendben, "véletlenűl" eldőltek.Az 5. után,
tanárunk kicsit ideges lett.
Én 97-ben jártam dipi-táskával suliba ezzel, akkor és ott
nem sikerült divatot teremteni csak később a hosszú
kabátommal és mostanság a kalapommal. Érdekes hogyha valaki
szokatlan ruhát kezd hordani, szokatlan dologba kezd az nem
múlik el nyom nélkül, ha az illető népszerű divatot teremt,
ha kevésbé népszerű, kiröhögik.
Én az utóbbi kategóriába tartoztam, de mivel kitartottam és
nem hagytam magam befolyásolni, elfogadták, majd
megkedveltek úgy ahogy vagyok.
En egy kis falubol jartam nap mint nap Gyulara a suliba.
Volt egy nagyon kedves buszvezeto bacsi, aki a szuleim
baratja volt. Amikor eloszor mentem diplomatataskaval a
suliba, a baratnoim vartam a busz allomason. Amikor a bacsi
meglatta oket, hangosan, kicsit gunyosan odasugta a
baratnoimnek, hogy biztosan csak zsiroskenyer van benne. Hat
nem esett jol!
Belépés
